Ma minden megváltozik.
Néhány szóval kikerüljük a kellemetlen helyzetet.
Ülünk egymással szemben a konyhában, olvasunk, a hálószobában még nincs felszerelve csak a mennyezeti lámpa. Olajszag van a vacsorakészítés után, nem mozdul a levegő, az időjárás ilyen, huzatot meg nem tudunk csinálni.
Kőrösit olvasol, én Háyt. A Gyereket vagy negyedjére, könyv amit először hoztam ebbe a lakásba, elkísér. Mikor még nem voltál azért olvastam mert féltem tőle, hogy nem leszel, most mert együtt vagyunk azért is olvasom.
A félelem amiről állandóan beszéltem, mondjuk komplementer halmazként, hogy lehetőség és vágy hogyan alkotja, most átnézhetek, nyúlhatok, ott vagy.
Reggel hamarabb keltél. Behoztad az újságot és mire kiértem a konyhába, már a cigiddel égetted ki a politikusok fejét. Leteszed az asztalra, hamuzol, nehezen megy messze van a hamutartó, nem veszel észere, iszol egy korty kávét, most már nem várok tovább mindjárt mennem kell. Én ma nem megyek, mondod, én meg, hogy dehogynem, minden nap elmész. Feküdjünk vissza most, már húzod is a kezem, én meg hülye kötelezettségeket kezdek el sorolni. Nem kifogások ezek csak a rend.
Egy év, hét hónap.
Mennyire nem szeretem mikor, egy blog írását abbahagyják és nincs utolsó üzenet.
Ez most az.
A média törvény szabályozása még alakul, érdekes olvasni róla.
Az Index cikke itt.
Dicsérendő, hogy végre országosan is láthatóak lesznek például a válogatott foci meccsek, arról nincs szó, hogy mondjuk lehet-e majd nézni a Sopron és a Pécs menetelését a Női Euroligában vagy a magyar kézilabda válogatott mérkőzéseit.
(Ha jövőre a DVSC ismét bejutna az Európa-ligába, remélem nem olyan modoros kommentátor lesz mint a StoryTV-n, ilyen mondatokkal, hogy: “ehhez képest jobban kellene védekeznünk!(?)”, ez nem a nemzeti válogatott, de abban az esetben sem muszáj így azonosulni.)
Milyen szép is lenne, ha minden magyar érdekeltségű sporteseményt országos csatornának kellene(!) közvetítenie.
A feliratos filmek (25%) főműsoridőben egy kényes pont. Aznap estére a másik csatornának biztosan megnövekszik a nézettsége. Az emberek nagy része utál filmet nézni és olvasni egyszerre. Az egyik szobatársam mondta erre, hogy ha olvasni akarok előveszek egy könyvet. (mellékes, nem vett elő soha)
Nincsenek jól elkészített klipek itthon?
Akkor itt az ellenpélda.
Túl jó drog a szerelmed
A kognitív disszonancia-redukció előnye, hogy rövid távon önbecsülést és könnyű életet ígér, hosszú távon viszont végérvényesen annullálja a talajt vesztett használóit, hiszen végérvényesen összeegyeztethetetlenné válik az, ami van, és az, aminek lennie kellene. Népópiummá vált tökéletes biodrog, aminek okai ugyanúgy a színpadon vannak, mint a következményei.

Szlovákiában milyen szép slipcase kiadása van a Párhuzamos történeteknek.
A februári megjelenésről szóló interjú itt.
Forrás: Új szó
Egy kis kép a tokról itt.
Tegnap a Nyitott Műhelyben volt az Amiről lehet és a Csöndet úgy bemutatója. El is mentünk Ricsivel. A felvezető szöveg és a laudáció után egy elég nehézkes beszélgetés következett. Felőlem beszélgethettek volna bármiről, de a kötet kialakulásán kívül másról nem igazán volt szó. (könyvbemutató, de akkor is) Jobb példát nem tudva, Háy János jutott az eszembe, hogy kérdezte valamiről a moderátor és, ha sutának érezte a kérdést, akkor kibővítette, anekdotázott. Ettől függetlenül jó volt látni őket. Kemény Istvánt megkérdeztem a Kolorádó Kidről (szerepel benne egy kicsit), Bartis Attilának elmondtam mekkora hatással volt rám a Nyugalom.

Bartis Attila

Kemény István, Morcsányi Géza




Van még két extra kép is:

Bartis és a rajongók. (mint egy filmsztár)

Cserna-Szabó András
Jó vágás, jó képek, irány a mozi.
Arról, hogy mi is ez az Origo írt. Katt
(trombiták és cinek)
Csütörtökön 21:35-kor az m1-en látható lesz a Kolorádó Kid. A napi berúgás a film utánra marad.

Ellen Page ezzel a filmmel is felvidított, akár csak a Junoval. Jó dalok, sok mosolygás.